Novgorodi lelet

A Novgorodban előkerült sakkfigurák 12. századiak. Ennek a leletnek köszönhetően tudjuk, hogy milyenek voltak a 12-15. század közötti absztrakt sakkbábuk ezen a vidéken.

A múlt század közepén fontos ásatásokat folytattak Nagy-Novgorod legrégibb városrészeiben. Az egyik ásatási helyszínen mintegy ötven sakkfigura is előkerült. A bábuk fő vonásai szoros rokonságban állnak az akkoriban Európában használt, arab eredetű sakkfigurák absztrakt formájával. A novgorodi leletnek azonban vannak egyéni vonásai is, például az, hogy nem elefántcsontból vagy csontból, hanem fából készültek. A figurák meglepő módon rendkívül kicsik; átlagos magasságuk a három centimétert sem éri el, így a gyalogok már szinte parányinak mondhatók. Elnagyolt kidolgozásuk arra utal, hogy a játékot főleg a köznép játszotta, és a bábukat fadarabokból farigcsálták. A két legnagyobb figura, a király és a királynő valójában egyszerű, henger alakúra faragott rudacska, a végén kerek záróidommal: a cárt és a perzsa hagyományok szerinti ferzt, vagyis a vezírt jelképezik. A futón két hosszúkás barázda jelzi az elefánt agyarait, vagyis ez a figura ugyanazt az állatot ábrázolja, mint az eredeti indiai sakkjáték, a csaturanga megfelelő bábuja. A ló a régi arab és európai mintát követve háromszögletű kiszögellést visel, ez helyettesíti a ló fejét. A bástya felső részén a régi arab rukhoz hasonlóan V alakú bevgás látható. Az oroszul peskának nevezett gyalogok egyszerű, egyforma hosszúságúra vágott fadarabok.

Oroszország és a sakk

A sakk Oroszországba az észak-indiai és iráni kereskedelmi útvonalakon jutott el. Az orosz irodalomban először a 13. századból található utalás a sakkra, aminek valószínűleg az volt az oka, hogy az egyház nem lelkesedett az új időtöltésért, melyet a fogadással és kockajátékkal együtt az ördög művének tartott. Az orosz folklórban és a régi balladákban azonban gyakran szerepelt a sakk. Az egyik ballada megemlíti, hogy a kijevi Vlagyimir herceg udvarában már a 10. században is rendszeresen tartottak sakkversenyeket az ünnepi események részeként és a látogatóba érkezett követek szórakoztatására.

Holland, dán vagy német?

Észak-Európában nagy népszerűségnek örvendett egy jellegzetes és szép absztrakt sakk-készlet, melyet a 18. században kezdtek gyártani, és egészen a 19. század feléig mindennapos használati tárgynak számított. Mivel különböző országok több gyártója is átvette, joggal merül fel a kérdés, hogy holland, dán vagy német eredetű-e. Ugyanezt a formát használták az elefántcsont készleteknél is, melyekből szintén legalább két változat készült ugyanabból a stílusból. Az egyiknél kétféle vörös, a másiknál fehér és barna szín jelzi az ellentétes oldalak figuráit. A bábukat esztergálással állították elő, kivéve a királyt, a királynőt és a lovat, melyeket kézzel faragták. Az uralkodók egyszerű, középkori stílusban készültek, és magas koronát viseltek, amiből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg Németországból származnak.

A képen egy fából készült absztrakt készlet látható Kelet-Európából. A gyümölcsfából esztergált figurákat a sötét oldalon feketére, a világoson világosbarnára színezték. A király és a királynő a csontból készült német készletek szökőkút-motívumát idézi, a futók fejét ellentétes színből készült dísszel tették változatosabbá, a bástya vártornyot mintáz, a lónak egyszerű, stilizált lófeje van.

Az augsburgi kézművesek

A német faragó- és szobrászművészek az évszázadok során kialakított egyedi és kreatív megoldásaikkal látványos és mozgalmas remekműveket hoztak létre. Egyes városok, például Augsburg komoly hírnévre tett szert a magas kézműipar és az iparművészet terén.

Az augsburgi mesterek tehetségét jól illusztrálja egy 1735-ben készült sakk-készlet is, melyhez több szakma képviselői is hozzátették tudásuk legjavát: dolgozott rajta ötvös, műbútorasztalos és intarziakészítő mester is. Az ötvös Christian Baur a figurák lépcsőzetes talprészét készítette el; védjegye az összes figura alján megtalálható. Az intarziakészítő a teknőspáncéllal és ébenfával furnérozott sakktábla mezőit teknőspáncéllal és gyöngyházzal díszítette. A műbútorasztalos feladata a sakkfiguráknak helyet adó kazetta elkészítése volt, míg a faragómester a figurák kidolgozásáért felelt.

A tiroli Muhammad Ali-készlet

A 19. században az ausztriai Tirolban kialakult egy faragási stílus. Ebben a stílusban az osztrák folklór és a történelem különböző témáit dolgozták fel a faragványok. Ilyen történelmi téma volt
Muhammad Ali pasa, aki az 1800-as évek elején megdöntötte az egyiptomi mameluk szultánságot. Ezzel olyan hírnévre tett szert, hogy sikerei emlékére a tiroli faragók sakk-készletet alkottak.

A képen látható készlet 1830 körül készült. A sakk-készletet a Muhammad Ali egyiptomi hadserege és Szudán között zajló háború inspirálta. A faragás - bár egyszerű - nagy szaktudásról árulkodik, a figurák három fafajtából készültek. Muhammad seregének alapanyaga bukszus, a szudáni harcosoké pedig ében- és tikfa. A bábuk kerek talpazaton állnak. Az egyiptomi oldalon a király koronás turbánt visel, a gyalogosok fején fez látható. A futók mindkét oldalon keresztbefont karral álló tanácsadóknak látszanak. A négy bástya egy-egy mecsetet mintáz, míg a királynők könnyed ruhában, fejükön diadémmal állnak a a király mellett. A szudáni király szintén apró koronát visel, gyalogjai fején pedig tollas fejfedő van.